Miről is szólt Orciban a Hajdina Kulturális és Szabadidős Egyesület által, augusztus 15-től 17-ig, szervezte Nomádtábor?

Megítélésem szerint főként a gyerekekről, ahogyan is a Hajdinások vezetője Francsics Attiláné Ági elmondta, arról, hogy ezen a három táborozási kötetlen napon, lényegében arról szól minden, hogy a gyerek, igazán gyerek lehessen.
Hogy iskolakezdés előtt pár nappal még minél felszabadultabban, gond és kötelezettség mentesebben kihasználják a szünidő utolsó néhány napját, kedves, kellemes élményekkel, emlékekkel töltődve fel, hogy ezek segítségével könnyebben láthassanak neki az iskola szabta kötelezettségeknek, az első napok hajrájának.
E táborozási napokon addig aludtak, míg akartak, azt játszották, amire kedvük volt, nem volt iskolába menés, dolgozatírás, ellenőrző, házi feladat stb.
Egyedül a káromkodás, a csúnya szavak voltak betiltva, ezekért fekvőtámasz dukált, ez volt a „mea culpa".
Persze azért hasznos kézműves foglalkozásokról is gondoskodtak a szervezők: volt papírhajtogatás (Origami), vessző (kosár) fonás alapjai, szalma disz készítés hozzáértő szakavatott személyek vezetésével. Nádkunyhó készítését (azaz építését) láthattuk szinte lépésről-lépésre (melynek az ihletője, ahogyan azt nekünk elárulták, az ópusztaszeri nemzeti parkból származik).
Voltak tréfás, kedvcsináló, sport és egyéb vetélkedők is: például cigi oltó verseny, lufi taposó verseny, ceruzailleszt(get)ő verseny. Valamint kártyaparti, „Ne mérgelődj emberke", „Nevétnemtudom" játék (csak én neveztem el így, mivel e sorok írásakor sehogyan sem jutott eszembe a játék neve), a gyerekek horgásztak, tollaslabdáztak, fociztak.
Vártuk nagyon az általam (viccből) beharangozott kecskebéka fogó versenyt is, de ez természetesen, a gyerekek nagy sajnálatára elmaradt.
A tábor második napján az orcii horgászegyesület által szervezett horgászversenyre látogattunk el a szomszédos halastóra, ugyanaznap estefelé pedig Kaposvárra vittek el bennünket a vendéglátóink, városi sétára, amely mellé, önszorgalmuknak köszönhetően, még a város rövid helytörténetét is hallhattuk tőlük.
Mindezekhez a feljebb felsoroltakhoz első éjszaka egy szeles vihart, a második éjszaka pedig holdfogyatkozást adott az Isten, melyet a sátrak mellé kiülvén sokáig csodált az ott lévők többsége, így közöttük én is (mármint a holdfogyatkozást).
Önerőből szervezte egyesületük a tábort a halastavuk partján, sátrakban volt az evés, alvás. Nomádtábor, mert a nomádok is sátrakban alszanak, nomádtábor mert mindenki, ki ott volt, erre a néhány napra ki„vándor”olt a mindennapi életünk szürke hétköznapjaiból.
A kellemesen ott töltött napok jó szervezésről tanúskodnak. A reggelit, ebédet, hozatták egy vállalkozóval, de a helyszínen is sütöttek-főztek. Volt este aggregátról áram, tartálykocsiban víz, volt mobil WC, stb.
Szlávik István, kedves ismerősünk, Orci korábbi polgármestere is többször kilátogatott a táborba, kedvesen üdvözölt bennünket, ismertette velünk a Halastó történetét, hogy több forrás táplálja, hogy három egymással természet által összekötött tó együttes, hogy egykor TSZ tulajdon volt, stb.
Mi a szajáni Ady Endre Művelődési Egyesületből, elnökünkkel Benyócki Sárával (összesen 17-en) , Szaján Helyi Közösség támogatásának köszönhetően, örömmel tettünk eleget a Hajdina Egyesület meghívójának és vettünk részt a táborban.
Igaz, nem éppen úgy, ahogyan szerettük volna...
Mivel a tábor főként gyerekekről szólt, mi is egyesületünkből főként gyerekeket invitáltunk a táborba, többen jöttek volna is, csak nagyobb részüknél közbeszólt a legújabb vízumkényszer, így sajnos lemondták az utat, a részvételt.
Kitűnő alkalmat adott a tábor az ismerkedésre, barátkozásra, kikapcsolódásra, éltünk is hát a lehetőséggel.
Jól éreztük magunkat a táborban, szívből megköszönjük ezt a Hajdina Egyesületnek, az egyesület lelkes tagságának, a szervezőknek, közöttük is legfőképpen a vezetőjüknek Francsics Attiláné Áginak, akik mindannyian csakis dicséretet érdemelnek!
Befejezésül: Épp tegnapelőtt láttam Egyesületük új weboldalát, ott örömmel olvastam, hogy szerencsésnek tartják magukat, mert már évek óta baráti kapcsolatot tartanak fenn a vajdasági Szajáni Ady Endre Művelődési Egyesülettel (azaz velünk), akik minden évben két napra vendégül látják Őket.
Állíthatom, mi (az Ady Endre M.E.) is szerencsésnek tartjuk magunkat ugyanezért, őszintén remélvén, hogy ez még sokáig így marad!
Köszönet a Vajdaság Portálnak is a fényképek megjelentetéséért!
Tisztelettel: Lábadi Zoltán
Orcii Nomádtábor - Szajániak a Dunántúlon (47 kép) >>