Száz éve kezdődött meg Vincsának, földrészünk első őskori metropoliszának régészeti feltárása. Ebből az alkalomból nyitott kiállítást a belgrádi Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Galériája a lokalitás leleteinek bemutatására, amely egyben a szerb régészeti kutatások történetét is vázolja.

Amikor száz évvel ezelőtt Miloje Vasić szerb régész megkezdte ásatásait a Belgrádtól nem messze, a Duna mentén fekvő Vincsa faluban, nem is sejtette, hogy neve a több mint hétezer éves kőkori metropolisz felfedezéséről válik híressé. A még mindig folyamatban levő nemzetközi ásatások során kiderült, hogy tíz méterrel a földfelszín alatt az őskori Vincsa lakói több generációjának történelme rejlik.
A lelőhely Európa és a világ kulturális kincse, a Közép-Dunatáj számára pedig ugyanaz, mint a Közel-Kelet számára Trója. A világ tudományos közvéleményének figyelmét évtizedek óta foglalkoztatja a lelőhely, mivel azt bizonyítja, hogy itt alakult ki az első európai város, tehát nem érvényes az elmélet, hogy az európaiak Mezopotámiából származnak. Vincsa volt az ún. Vincsai Commonwealth központja, azé a területé, amely északon a mai Magyarországig, délen pedig Koszovóig és Macedóniáig terjedt. Az ásatások során előkerült leletekből ítélve biztonsággal állítható, hogy a fent említett területen a termelés standardizált volt.
A vincsaiak ezeken a Duna menti területeken időszámításunk előtt 5200 körül telepedtek le, a többi európai népcsoporttól állandó lakhelyük különböztette meg őket. Az itt élők kereskedelemmel, állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoztak, nem háborúztak. Az őskori metropolisznak csaknem háromezer lakosa volt, ezért is alakult ki a vélemény, hogy itt keletkezett az első európai város.
Kevés hely van a világon, amely több mint hétezer éves fennállással dicsekedhet. Vincsa több okból maradhatott fenn ilyen hosszú ideig: mindenekelőtt azért, mert onnan igen jó kilátás nyílik a Dunára, ez pedig lehetővé tette, hogy lakói idejekorán felkészüljenek egy esetleges támadás kivédésére, másodszor pedig azért, mert jó a földrajzi fekvése, hiszen a Balkán középpontjában van. Ez elősegítette a kereskedelem és a többi kommunikációs forma fejlődését. A folyó menti termékeny talaj nyersanyagban, valamint élelemben volt gazdag. Arra a kérdésre keresve a választ, honnan eredt ezeknek a földfelszínre épült szép házakban élő embereknek a gazdagsága, a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a kérdésre cinabarit a válasz. Így nevezik ugyanis azt a pigmentet, amelyet az Avala-hegy gyomrából bányászott érc tartalmaz. A vincsaiak ezt a gyógyításra és festésre felhasználható pigmentet termelték ki és kereskedtek vele.
Jelena Gligorić