Vajdaság Portál

„Andrzej Wajdával már régóta nagyon jó kapcsolatot ápol a Duna Televízió”

- Interjú Pörös Gézával, a Duna Televízió alelnökével -

Televíziós premierként, május 3-án este a Duna Televízió mutatja be a legújabb Andrzej Wajda filmet, a Katynt (2007).

Az Oscar-díjra jelölt alkotás műsorra tűzése azonban csak egy apró szelete annak a hosszú évek óta tartó „kampánynak”, amellyel a Duna Tv a lengyel filmművészet kiválóságaira kívánja felhívni a tévénézők figyelmét. Pörös Géza alelnökkel a televíziós premier kapcsán a Duna Tv és a lengyel kultúra közötti szoros kapcsolatról, a Katyn film és persze Wajda zsenialitásáról beszélgettünk.

A Duna Tv fennállása óta folyamatosan szívén viseli a lengyel kultúra méltó bemutatását. És bár az hatalmas dolog, hogy a legújabb Andrzej Wajda film televízióban először nálunk látható, ki kell emelni, hogy ez nem az első premierünk. Lengyel filmek sorát tűztük műsorra az elmúlt évek alatt.

Ez olyannyira igaz, hogy, ha csak az elmúlt egy évet nézzük, akkor Andrzej Wajda filmje a tizenkettedik új lengyel játékfilm, melyet levetítünk a Duna Televízióban. Ezeket a lengyel filmeket rajtunk kívül egyetlen magyar televízió sem mutatta be. Fennállása óta a Duna Tv Magyarországon több új lengyel filmet sugárzott, mint az összes magyar televízió együttvéve. Több mint 200 játék, - dokumentum, - és ismeretterjesztő filmet láthattak nézőink.

Fontos dolog kiemelni, hogy a DTV munkáját pár évvel ezelőtt maga a lengyel állam is elismerte.
Két évvel ezelőtt a lengyel-magyar kapcsolatok ápolásáért, a lengyel kultúra terjesztéséért a Duna Tv megkapta a lengyel külügyminiszter diplomáját. Ez egy olyan oklevél, melyet korábban a lengyel szellem nagyságai kaptak meg; akikkel mi természetesen nem vagyunk egyenrangúak, de egy pillanatra virtuálisan egyazon lépcsőre kerülhettünk velük. Hogy csak néhányat említsek, ezt a diplomát korábban a filmművészek közül Andrzej Wajda, Zanussi és Kieslowski, a zeneszerzők közül Krzysztof Penderecki és Lutoslawski kapta meg, vagy például az az oxfordi történész, Norman Davies, aki 20 éves munkával megírta - 1000 oldalban - a lengyel történelem könyvét. Mi tehát csak tesszük a dolgunkat, a Wajda film premierjével semmi rendkívüli nem történt…

Ilyen múlttal érthető, hogy a DTV kapta meg a film bemutatásának jogát. De nem csak az a kuriózum, hogy egy műholdas csatorna premierként mutathatja be az Oscarra jelölt filmet, hanem az is, hogy mindezt a mozikban való forgalmazással párhuzamosan teheti meg. A Katynt Budapesten április vége óta vetítik, a vidéki mozikban pedig csak a Duna Tévés premier után kerül műsorra.

Nagyon jó a kapcsolatunk a Katyn forgalmazójával, de természetesen még így is egy kivételes gesztus a részükről az, hogy megengedték, a mozi premierhez ennyire közeleső időpontban mutathassuk be a filmet.

És hogy miért pont május 3-án tűztük másorra a lengyel filmművészet legnagyobb mesterének filmjét?

Mert ez a nap Lengyelország nemzeti ünnepe, így ezen az ünnepen, lélekben együtt lehetünk a lengyelekkel.

Fontosnak tartom, hogy nemcsak a mozik vetítik ezt a filmet, hiszen azáltal, hogy egy televízió is sugározza, még inkább ráirányul a figyelem a katyni mészárlásra, a lengyel történelem e tragikus pillanatára.

Milyen műsorokkal készül még a DTV május 3-án?

Levetítjük Konrad Sutarski, hazánkban élő lengyel műfordító, költő dokumentumfilmjét. Az embertelen földön című film a katyni tragédia miértjét és utóéletét kutatja. Konrad Sutarski édesapja is a katyni áldozatok között volt.
Az 1994-es film vetítése előtt pedig egy interjút láthatnak Konrad Sutarskival.

Látható lesz még egy Duna tévés produkció. Ebben Andrzej Wajdával beszélgetünk, akit többek között, mivel a Katynt a lengyel iskola kései darabjaként értelmezte, az iskola bemutatására is felkértünk.

Az Oscar- és cannes-i díjas Wajda már régóta készült a katyni tragédia feldolgozására. A Katynt így pályája megkoronázásának is tekinthetjük.

Wajdának több koronája is van. Andrzej Wajda a világ filmművészetének nagymestere, akinek minden filmjét ismerni kell. A 82 éves világnagyság már több mint 50 éve van a pályán. És ebben az az egyik csodálatraméltó tény, hogy már 50 évvel ezelőtt is világszerte jegyzett rendező volt, hiszen a Csatorna című filmjével ’57-ben nyert Cannes-ban díjat, aztán pedig ’58-ban jött a világhírű Hamu és gyémánt. Két olyan filmmel tette le a kézjegyét a világfilmművészet asztalára, amely már akkoriban világhírt biztosított számára. Azóta eltelt 50 év, és ő még mindig jelentős szerző, aki mindig új és új munkákkal tud előállni. A 82 éves rendező már idén nyáron belekezd egy új filmbe.

Nemcsak Wajdára hatott a történelem, hanem fordítva...

Wajda a nem mindig szerencsés történelmi pillanatban mindig szerencsésen tudott hozzászólni a dolgokhoz. Ennek zászlaja alatt készült el az ’50-es években az előbb említett Csatorna, és a Hamu és gyémánt. Aztán, amikor a lengyel Szolidaritás mozgalom volt, elkészítette A márványembert, és a Vasembert. Ezek többek voltak, mint műalkotások, ezek valóságos történelmi tettek voltak. De megemlíthetjük A karmestert, vagy az Érzéstelenítés nélkült is, melyek szintén részei voltak annak a szellemi mozgalomnak, amely a Szolidaritást eredményezte. Wajda úr ezzel kapcsolatban azt mondta abban az interjúban, amit vele forgattunk, hogy „a Szolidaritást a saját győzelmének is tekinti”. Wajda tehát művészként részt vett a társadalmi küzdelmekben, és megjegyzem, érdekes módon mindig a helyes oldalon állt...

A Katynra nemcsak lélekben készült a rendező, hanem korábbi műveiben is.

2007 szeptemberében, amikor a filmet Lengyelországban bemutatták, Wajda azt nyilatkozta, hogy a Katyn a lengyel filmiskola záródarabja, egy kései zárómű. Ebben a filmben azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyekkel éppen pályakezdő filmjeiben, a Csatornában, és a Hamu és gyémántban.

Andrzej Wajda művészete a lengyel nemzet alapkérdéseit elemzi – ez egy sok szempontból konzervatív attitűdnek nevezhető alkotói hozzáállás. Az ő hőse a közösség.

Miért várta Wajda eddig a film elkészítésével?

Van egy könyve, amelyben Wajda pont arról mesél, hogy már milyen régóta készülődik a Katyn elkészítésére. A film megszületéséhez azonban Wajda sokáig nem talált irodalmi alapanyagot. Szépirodalmi mű ugyanis hosszú évekig nem készülhetett Katynról, a szovjet uralom alatt még beszélni sem lehetett nyilvánosan a témáról. A történelmi tényeket persze minden lengyel ismerte, így Wajda családja is. Jól kifejezi a ’45 utáni helyzetet egy görög mondás: ha kérdezed, nem tudom, ha nem kérdezed, tudom. A kollektív emlékezet azonban képes volt arra, hogy megőrizte a tragédiát, és ahogy tudta, minden lengyel család ápolta az elhunyt katonák elmékét - ha kellett titokban. Wajda édesapja, Jakub Wajda százados is a katyni vérengzés áldozat lett. A fiatal Wajda sokáig édesapja átfestett katonai zubbonyában járt, apjának tiszti kardját pedig házuk kertjében ásták el. Wajda irodalmi alapanyaga aztán Andrzej Mularczyk Post mortem című filmnovellájával érkezett el. Ehhez persze aztán Wajda is hozzáírt.

A Duna Tv Wajdával már többször is forgatott. Melyik volt a legemlékezetesebb alkalom?

Pár évvel ezelőtt forgattunk egy sorozatot. Ebben megkértük őt, hogy válassza ki saját életművéből azt a 10 darabot, amelyet a legjobbnak tart. Amikor elkészült ezzel a szubjektív válogatással, mi elmentünk hozzá és mind a 10 filmhez forgattunk Wajda úrral egy bevezetőt, melyben a saját filmjeiről elmélkedik. Ami ebből a történetből a legfontosabb, hogy később ez a dolog (a kamera előtti beszéd) inspirálta őt, ötletet merített belőle - még a leforgatott nyersanyagot is elkérte tőlünk! Majd készített egy hasonló jellegű anyagot a lengyel iskoláról, amelyben Wajda a kamera előtt mondja el az iskola történetét – oktató céllal.

A Katyn után lehetetlen megszólalni. Abban a moziteremben, ahol én láttam, a film után percekig senki sem állt fel a székekből...

Én épp most láttam másodszor a moziban, és nem tudtam szabadulni a hatása alól. Miután véget ér a film, az anyag még sokáig ott dolgozik az emberben. A néző értelmez, összeköti magában az apró momentumokat. Én például azokat az összefüggéseket kerestem, amelyek kötődnek (kötődhetnek) Andrzej Wajda korábbi filmjeihez. Így fedeztem fel benne olyan snitteket, amelyek például a Hamu és gyémánt pillanataira emlékeztetnek: a Katyn egyik jelenetében egy fiút látunk futni üldözői elől, majd egy katonai terepjáró elüti. A fiatal fiú ugyanolyan értelmetlenül pusztul el, mint a Hamu és gyémánt hőse, aki egy szemétdombon végzi. Felmerülhet a kérdés, hogy Wajda miért csak azoknak az embereknek a haláláéról készített filmet, akik a katyni tragédia áldozatai lettek. De Wajda nemcsak róluk mesél! A film modellezi Lengyelország történelmi vesszőfutását. A lengyel tisztek szovjetek általi tömeges kivégzésének szála mellé, a Katyn filmbe, épp ezért rakta be Wajda a krakkói szálat is. A Jagelló Egyetem tanárainak elfogatása jól modellezi azt, ami Lengyelország másik részében történt, ahol nem a szovjetek, hanem a németek változtatták pokollá a lengyelek életét…

A filmbe elhangzik egy nagyon fontos mondat, mely akár az egész film összefoglalója is lehetne: az embernek csak egy önéletrajza van. A múltunkat nem téphetik ki belőlünk. Ez egy példaszerű, morális álláspont. Ha metaforikusán kellene fogalmazni, azt mondanám, a Katyn egy megkerülhetetlen mű, egy emlékmű. Hatalmas súlya van. Olyan, mint Chopin zenéje. A Chopin darabokban ugyanis mindig ott van az egész lengyel sors - egy csipetnyi szomorúsággal fűszerezve…

Pozderka Ivett
dunatv.hu