Vajdaság Portál

Az emberek ősidők óta felhasználták a környezetükben megtalálható természet adta anyagokat. A mi vidékünkön, a folyók és a vizes árkok vagy is krivajok kiválóan megfeleltek vadon termő gyékény termesztésére, amelyből különböző háztartási eszközöket is készítettek. Gyékényből készített tárgyak között azonos rendeltetésűek, sőt azonos formájúak is találhatók (tojástartó, szakajtó, varrókosárka).
A mai vessző, gyékény, szalma és csuhémunkák egyrészt őrzik a múlt hagyományait, hiszen ma is készülnek vesszőkosarak, kenyér, és varrókosarak, másrészt az alkotói fantázia és a kor ízlése következtében újabb tárgyak keletkeznek, pl. kitűzők, díszek, nyakláncok, kistáskák.
A bajsai Szuhankó Sándor két éve kezdett el szakajtó fonással foglalkozni, és mint megtudtuk tőle, a kényszer hajtotta rá, hogy megtanulja ezt az ősi mesterséget. Az Etno (hagyomány ápoló kézművesek köre) követelménye volt hogy ápolják ezt az ősi népszokást. Nem maradt más hátra, meg kellet tanulni. Ő könyvekből tanulta a fonás minden fortéját és most a fiatal generációnak próbálja tovább adni.
- Mennyire bonyolult művelet elkészíteni egy szakajtót?
- Sokkal könnyebb elkészíteni, mint elmondani, a gyékényfonó többféleképpen tud dolgozni, szövésre csak a keskeny levelű gyékény alkalmas. A széles levelű gyékény viszont általában puha, hajlékony szárú, ezért jól fonható. Természetszerűen a gyékény fonása az egyszerűbb művelet. A szövés már nehezebb. Azelőtt ahol a gyékény megtermett, szinte minden településen akadt néhány gyékényfonó, szakajtó készítő, aki az önellátáson felül, értékesítésre is dolgozott. Ma már viszont alig található olyan kézműves, aki aktívan is ápolja ezt a hagyományt. Pedig hát szinte elegendő egy nap, arra hogy egy helyes kis szakajtót elkészítsünk, különösebb tudás nélkül.
De sajnos a mai ifjúságot ma már nehéz ide csalogatni, amikor itt a televízió és a számítógép.
- Ti honnan szerzitek be a nyersanyagot?
- Nekünk nagyon nagy szerencsénk van, hogy körül vagyunk véve vizes árkokkal, tavakkal, folyókkal, ahol kitűnően meg tud teremni ez a gyékényfajta.
Amikor megérik a gyékény, akkor kivágjuk minél mélyebben a vízben, majd bordázzuk őket, hetekig szárítjuk mind két felét, és amikor megszáradt akkor kévébe kötve száraz helyen tároljuk. Mielőtt hozzá látnánk a szakajtó készítéséhez, a kiválogatott és megszárított nádat ki kell selymezni, vagy is levelekre szedni, mert a középső három-négy szál a fonó szál, a többi pedig a tömő szál. Ezt halván lehet, hogy bonyolult műveletnek hallatszik, de nagyon könnyen bárki megtanulhatja.
- Nem csak szakajtókat látunk, vannak itt különböző dísztárgyak is. Ezek is gyékényből készülnek?
- Természetesen, de a dísztárgyakhoz csak a válogatott szép szállak a megfelelőek, és mivel közelegnek az ünnepek, ilyenkor készítjük el a legtöbb dísztárgyat, amelyet később lehet festeni, lakkozni.
- Mi a sorsa az elkészített szakajtóknak, és dísztárgyaknak?
- Többnyire eladásra kerülnek, de mindig akad pár darab, amely a kiállításokat látogatja.
A tárgyakat nézve, szinte a régmúltba kerültünk vissza, és akár milyen divat trendet is követünk, szinte nincs ház, ahol egy-két fonott szakajtót és dísztárgyat nem találnánk. De összeszorul a szívünk, amikor megtudtunk, hogy a fiatalság, nem igen érdeklődik e kihaló félben lévő szakma iránt. Talán még nem késő, hogy ráébresszük a jövő nemzedékét, arra hogy a számítógépen kívül még vannak nagyon szép és csodálatos dolgok is az életben, és ne csak őrizzük meg, adjuk is tovább e szép szokást.

Lackó Tünde

Elfeledett szakmák nyomában - 2007. december 10. (8 kép) >>