Vajdaság Portál

DAL
elhúzza két konok bivaly
ha nekitérdepelhet
elhúzza két konok bivaly
ezt a megrakott földet

nekitérdepelt két bivaly
egyéletem-halálom
nekitérdepelt két bivaly
recseg-ropog a járom

csillagképekké roppanó
járomszög járompálca
igésül ami látható
se füst se köd se pára

csak távolodó szuszogás
csak közeledő távol
gyűrűző ostorcsattogás
s egy mezítlábas lábnyom

1976

EGYSZER MAJD SZÉP LESZ MINDEN

Egyszer majd szép lesz minden,
a telet s az őszi
félelmet, hidd el,
szerelmünk levetkőzi.

Úgy állunk majd a fényben,
mint a virágzó ágak,
büszkén viseljük szégyen
nélküli koronánkat.

Sötétben sem kell félnünk,
útjaink beragyogja
hajdani szenvedésünk
virrasztó teleholdja.

Kossuth-díjas romániai magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) vesztett el. Az elemi iskola 5 osztályát szülőfalujában végezte. A középiskolát a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar–irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, de soha nem dolgozott tanárként, életét az irodalomnak szentelte.

Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.

Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadó körúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, ezért tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.

A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja. 1950-től Kolozsvárott él. Írói álneve Kónya Gábor.

1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971).

Verseskötetei:

Virágzik a cseresznyefa, (1955)
Sirálytánc, (1957)
Kicsi legény, nagy tarisznya, (1961)
Harmat a csillagon, (1964)
Fényes nap, nyári nap, (1964)
Három bárány, (1965)
Kikapcsolódás, (1966)
Függőleges lovak, (1968)
Fától fáig, (1970)
A bánatos királylány kútja, (1972)
Szürkület, (1979)
Farkasűző furulya, (1979)
Tavaszi tarisznya, (1982)
Madármarasztaló, (1986)
Küküllő-kalendárium, (1988)
Sörény és koponya, (1989)
Valaki jár a fák hegyén (1997)
Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások), (1999)
Felelemás őszi versek, (2002)
Meséskötetei:

Fából vaskarika, (1969)
Kenyérmadár, (1980)
Meddig ér a rigófütty, (2005)
Díjak:

1968 – Utunk-díj
1971 – A Romániai Írószövetség Díja (Fától fáig)
1978 – A Romániai Írószövetség Díja (Szürkület)
1986 – Déry Tibor-díj
1989 – Az Év Könyve Díj (Sörény és koponya)
1989 – Az Év Hanglemeze (Vannak vidékek)
1990 – MSZOSZ-díj
1990 – A Castren Társaság díja
1993 – Kossuth-díj
1993 – Magyar Művészetért Díj
1994 – Herder-díj
1998 – Magyar Örökség-díj
2000 – a C.E.T. Millenniumi díja
2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj
2002 – a Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja
2004 – A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
2004 – Mecénás-díj
2005 – Hazám-díj
2008 – A Magyar Kultúra Követei Díj

KÖRÖMVERSEK
Réz Pálnak szeretettel
Itt a körömvers
ideje, Kosztolányi!
Körömszakadtáig.
Rakétarózsát
pukkant patron: haiku.
Élessel töltlek.
Kertet s virágot,
csak szavakból, szavakkal.
Nem maradt másod.
A bárd s a tőke
eltűnt a múzeumból.
Itt járt a tettes.
Szögesdrót-eső.
A magasság is hozzánk
alacsonyodott.
Háziasultál?
Begyeld, amit elibéd
szórnak - s burukkolj!
Dérverte május.
Riadt pillámra halott
szirmok havaznak.
Húzd meg, ereszd meg!
Pórázon a pacsirta:
Énekén hallom.
Föl, egyre fönnebb!
Emelkedoben szép az
Ítéletidő.
Lesz-e majd torok
elüvölteni, amit
most elhallgatunk?!
Nyeld le a nyelved!
Egyszerre jóllakhatsz vele:
egyetlen egyszer.
Eget akkor majd
Fra Angelico fessen -
és üdvözülök.
Virágvasárnap.
Szamár még volna, de nincs
krisztusi státus.
Túszként kezelnek?
Hovátartozásod el
nem vitatható.
Ne légy kishitű!
Volt idő, hogy emberhúst
mértek Enyeden.
Szívvel-lélekkel.
Tűzzel-vassal - s majd újra
szívvel-lélekkel.
Szél veri a fát.
- Fuss az erdőbe, bolond!
- Fészek van rajtam.
A senkiföldje
gondosan fölszántva - s a
mienk parlagon.
Háború volna?
Keresztrejtvényt fejt nálunk
most minden múzsa.
Vidékiség, ó!
Mefisztó is lúdtalpas
közalkalmazott.
Tömjénezés, ó!
Középkor bűzét-szagát
szívom naponta.
Csínján a múlttal!
Részeg lehetsz tőle, de
jóllakott soha.
Engedted, isten,
hogy túlélje Hiador
s Vahot - Petőfit.
és majd elfognak
és majd felkötnek és majd
föl is támasztnak

Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) vesztett el. Az elemi iskola 5 osztályát szülőfalujában végezte. A középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941-1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944-1945) és a fémipari középiskolában (1946-1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, de soha nem dolgozott tanárként, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933-1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951-1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955-1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadó körúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, ezért tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be
Forrás:
Wikipédia

Ballada

Guggol a kúton a gyerek,
kezében kortyol a korsó.
Kék szárnyú pillangó libeg
a kút fölé. – Jaj, a korsó!

Koccan a korsó, csobban a
víz, – azon mereng a lepke:
a gyűrűző vízre szálljon-e,
vagy a cserepekre.

1961
Összeállította
Timur Link
Kerekes Tamás