Vajdaság Portál

„Dürer, akárcsak Goya, egy fényképezőgép lencséjének aggályos pontosságával örökítette meg a valóságot, de ugyanakkor pazarlóan hozzáadott a fotografikus hűségéhez egy pillantástöbbletet, egy leheletnyi másféleséget, amitől a valóság látomás lett. Holbein minden szemölcsöt, ráncot gondosan odapingált, aztán mikor elkészült az arckép, két ecsetvonással hozzátett még valamit. Ez a két ecsetvonásos többlet a művészet.”
Azt hiszem, ennél frappánsabban, lényegre törőbben lehetetlen meghatározni, miért ad oly mély és megmagyarázhatatlan intellektuális élményt a jó festmény, mint azt az előbb idézett Márai Sándor tette. Ez az élmény csak az emberi értelemnek szól, és azt a szférát érinti, amit a gyönyörű dallamok tudnak indukálni a porból és hamuból levő ember semmiféle műszerrel ki nem mutatható „szervében”, a lelkében.
Egy olyan festőművészt mutatok be most, akinek képei a tiszta, őszinte természetszeretetet tükrözik.
Remete István 1956. június 25-én született a Magyarkanizsa községbeli Orom faluban, ahol 4 éves koráig élt, majd szüleivel Magyarkanizsára költöztek, azóta szülővárosaként tekint rá. Ekkor kötött barátságot a Tiszával, a tiszai tájjal, és minden szabadidejét annak megismerésével töltötte. A látottak mélyen rögzültek István emlékezőközpontjában, és a vele született kézügyességhez társulva, elindították az alkotópálya rögös útján.
- Mióta foglalkozik festészettel?
- Már kisiskolás koromban felfigyeltek a rajztehetségemre. Rajzversenyeken többször voltam díjazott. Képzőművészeti iskolát nem végeztem, de mindig rajzoltam, festettem. Aktívan 1980 óta foglalkozok festészettel, 1994 óta pedig csak ebből és ennek élek.
- Egy ilyen kezdő, önképző „művésztanulóra” rendkívül fáradságos és buktatókkal teli út vár, de ön mégis ezt választotta. Az évek alatt milyen kihívásokkal nézett szembe?
- Először grafikákat készítettem, majd az első akadályhoz akkor értem, mikor egy számomra új technikát próbáltam ki, az olajt. Kezdetben darabosak voltak a formáim, majd az idő múlásával és a gyakorlatnak köszönhetően, egyre letisztultabbak lettek a festményeim. Sokat segítettek a fejlődésemben az alkotótáborok, melyek között is a legfontosabbak a Zalai Nemzetközi Művésztelep, a cserszegtomaji, a püspökhatvani, a kozándi és vonyarcvashegyi festőtáborok. Az évek alatt minden technikát kipróbáltam, de főleg olajjal, akrillal és szárazpasztellel dolgozok.
- Közel harminc év munkásságának festményeit eddig hol láthatták az érdeklődők?
- Itt Magyarkanizsán két ízben volt önálló tárlatom, de sikerrel mutatkoztam be önálló kiállítással Nagybecskereken, Budapesten, Hévízen, Vonyancvashegyen és Püspökhatvanban. Erdélyben, Sepsiszentgyörgyben rendezett önálló tárlatom anyagát a városnak ajándékoztam, ezzel is segítve gróf Mikó Imre szobrának felállítását. Alapító tagja vagyok a zentai Art 90 művészcsoportnak, több hazai és külföldi művésztelep állandó résztvevője vagyok, így évente több közös kiállításon is részt veszek. Munkáim megtalálhatók európai és amerikai magángyűjteményekben.
- Hogyan jellemezné a művészetét?
- Realista festő vagyok. Akárcsak a közönség, én az érthetőséget kedvelem, a felismerhető ábrázolást. Nagy természetvédő vagyok, talán ezért is témám a természet, a Tisza, a környezetem. A tanyavilág nosztalgiát ébreszt bennem, a nyugodt élet harmóniáját sugározza felém. Akkoriban, bár az emberek sokat dolgoztak a puszta megélhetésükért, mindenre szántak időt, úgy is mondhatnám, mindennek megvolt a maga ideje. Tisztábban gondolkodtak, szerényebb értékrendszer szerint éltek. Én ezeket a gondolataimat, érzéseimet viszem a vászonra.
- Beszéljünk egy kicsit a Tisza Art téli művésztelepről, melynek ön az alapítója, szervezője és vezetője is egy személyben. Hányadik alkalommal kerül megrendezésre, és miért éppen januárban, a tél közepén?
- Az első festőtábort ’97-ben szerveztem, így az idei évben immár 11. alkalommal találkozunk a kanizsai Tisza parton, és hogy miért télen, annak egyszerű okai vannak. Az alkotótáborokat általában tavasztól őszig rendezik, az október-március közötti időszak pedig, ebből a szempontból, üres és kihasználatlan. Ez a hat hónap túlságosan hosszú idő, így megfeleztük. Az időpont többszörösen is tökéletes, mivel télen a Tisza parti nyaralók és vendéglők nem túlterheltek, viszont fűtöttek, így ideális helyet teremtenek a barátságok felelevenítésére, komoly beszélgetésekre, tapasztalatcserékre. Mozgalmas ünnepeken vagyunk túl, így a művészek itt kicsit megpihennek, kikapcsolódnak, és nyugodt szférában alkotnak.
- Mi adta az alapötletet, mi volt a motivációja a tábor megszervezésére?
- Dobó Tihamér halála után nagy űr keletkezett a magyarkanizsai művészi életben. Fontosnak tartottam ezt az űrt kitölteni, hogy a lakosság ne forduljon el a művészettől, hogy a festészet jelen legyen az életünkben. Bár az emberi lény igényli az értékes művészetet, mégis a tömegeket rá kellett és kell vezetni arra, hogy érdekelje őket a kultúra, hogy gyarapítsák a szellemi tudásukat. Ez különösen fontos nekünk itt, a Délvidéken.
- A festőtábor nemzetközi jellegű. Kik a résztvevői és honnan érkeztek?
- A résztvevők mindegyike elismert művész, akik találkozásunkkor barátként köszöntik egymást. Többségük visszatérő vendég, kik különböző művészcsoportok tagjai. Az idei évben Magyarországról érkezett Illés Major Julianna, Bán Tibor, Bimbó Tamás, Biszák László, Kovács Sándor, Szklenár András és Turzai Sándor, valamint hazánkból Katarina Mandić, Szőllősi Anna, Živojin Branovački, Dragan Jovanović, Kovács Károly, Molnár László, Radivoj Šajtinac, Stanko Ž. Šajtinac és Slajf Sándor. A festőművészek mellett a tábor vendégei még Raffai Róbert és Vörös László zenészek, akik gitárjátékukkal gondoskodnak a szórakoztatásunkról és emelik a tábor hangulatát. Ki kell, hogy emeljem még Radivoj Šajtinac író, költő és műkritikust, aki a tábor ideje alatt papírra veti az itt születő, ide kötődő gondolatait, benyomásait, és a művésztelep írójaként meg is jelenteti azokat. Ő értő, kritikus szemmel értékeli az alkotótáborban készült műveket.
Az első években a Tisza-Art festőtáborban készült alkotásokat jótékonysági célra ajánlották fel, többek között a kanizsai J. J. Zmaj Általános Iskolának, az óvodának, a Bárka foglalkoztató központnak, a felderítő csapatnak. Ma már a szűkülő lehetőségek miatt, a tábor önerőből történő megszervezése nem lehetséges, ezért a festményekkel védnökeiknek köszönik meg a segítségüket. És ahogy az már lenni szokott, az alkotótábor nem jöhetett volna létre Magyarkanizsa Községi Önkormányzata, a kanizsai Helyi Közösség, az oromi Helyi Közösség, az Elektrovojvodina, a Delikates magánvállalat, valamint Barát György, dr. Kovács Ferenc, Szögi Péter, az Edi-market és a Banja-Gyógyfürdő támogatása nélkül. Remete úrtól azt is megtudtam, hogy folyamatban van a Tisza Art, mint civil szervezet bejegyzése, így a közeljövőben emelni tudja az alkotótábor színvonalát, a koszt és kvártély mellett, a művészeknek szeretne biztosítani festéket és vásznat is.
Mint minden évben, a Tisza-Art nemztközi téli művésztelep alkotásaiból készült kiállítást a nagyközönség március folyamán tekintheti meg Magyarkanizsán, a Banja-Gyógyfürdő kistermében. A pontos időpontról hamarosan értesítjük Önöket!

A Tisza-Art festőtábor (7 kép) >>

Bánszki Anna
Bánszki Anna írásai