Vajdaság Portál

A 12 éves bajsai Truzsinszki Viktória a Topolyai asztalitenisz klub legnagyobb reménysége. A legutóbbi Újvidéki országos bajnokságon a fiatal kadet korosztály legjobb eredményét érte el. A dobogó legfelső fokára álhatott, mint országos bajnok. Komoly tervei vannak az elkövetkező évekre, és fiatal csapattársaival együtt ugyanolyan eredményekre szeretne törni, mint amilyeneket az őket megelőző korosztály is elért.
Ez az interjú egy rendkívül ambiciózus törékeny kislánnyal készült, aki mindössze még csak 12 éves, hatodik osztályos kitűnő tanuló, és szinte nem volt mérkőzése, hogy ne állt volna dobogóra. Szobája falát beborítja a sok diploma, és az érmek, serlegek sokasága.
- Mikor kezdtél pingpongozni?
- Hat éves koromban, habár szüleim nem voltak túlságosan elragadtatva szerettek volna lebeszélni, mivel majd nem fogom bírni energiával. De én addig küzdöttem ezért, amíg végül is bekerülhettem az első klubomhoz, ez a bajsai asztalitenisz klub volt. A kezdetektől fogva egyre többet jártam le az edzésekre, és sikerült egy jó edzőt találnunk, ami nagy segítség volt ahhoz, hogy még több edzésmunkát végezhessek el.
- Mi volt életed első nagy sikere?
- Az első érmemet 7 éves koromban nyertem, de már nem tudnám megmondani melyik versenyen, azt hiszem csak egymás közötti mérkőzések voltak ezek. Akkor nagyon boldog voltam és rendkívül büszke erre az eredményre. De egy év múlva sikerült megismételnem ezt a sikert és az óta párosban is a nyertünk már több versenyt.
- Mikor döntöttél úgy, hogy az asztaliteniszt nem csak hobbiból űzöd?
- Már a legelején megszerettem, és soha nem adtam fel egy pillanatra sem, habár néha nagyon nehéz, mert az iskola is sok időt és energiát igényel, főleg amióta átigazoltam a topolyai asztalitenisz klubhoz. Itt már nem csak az edzéseket kell megoldani, hanem magát az utazást is, ami sajnos külön kiadás.
- Számos versenyzőnek két edzője is van egy a csapatánál. Mi a helyzet veled?
- Annak idején Bajsán is így volt, Namesztovszki Béla a klubomban a személyi és csapatunk edzője volt. Ő az, aki engem felfedezett, és 6 éves korom óta foglalkozott velem. Az ő segítségével több verseny is megnyertem. A másik edzőm, Kucserka Attila volt, akivel hetente négyszer is találkoztam, és ő is nagyon sokat segített, hogy eredményeim minél jobbak legyenek.
De most jobb a helyzetem, mivel itt a topolyai klubban három edzőm van, Cini Gábor, ő egy briliáns edző, aki pontosan és jól tudja, hogy mikor és hogyan kell egy versenyzőt pihentetni, avagy játékra serkenteni. A másik két edzőnk Bencsik Elvira és Egri Tihamér.
- Melyik volt az első nagy versenyed?
- Csáki kupa, ahol harmadik lettem, akkor, ha jól emlékszem másodikos lehetem és az első komoly megmérettetésem is itt tettem. Sőt, mondhatom ez egyben egy nagy lehetőség is volt akkor számomra, hiszen első alkalommal játszottam ilyen nagy tornán, és rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, amelyből még később sokat tanultam.
- Az országos bajnokságon tapasztalt versenyzőket szorítottál magad mögé. Az edződtől megtudtuk, hogy szinte minden játékos ellen kiválóan játszottál. Mik a jövőbeni céljaid?
- Nagyon nehéz bármit is előre mondanom, hiszen egy torna győzelmet szerezni nagyon sok tényezőtől függ: közérzetedtől, napi formádtól, sőt az ellenfél pillanatnyi állapotától és sorolhatnám még. Igazából csak annyit tudok, hogy még nagyon sokat kell fejlődnöm, hiszen nekem is éppen úgy vannak rossz napjaim, mint bárki másnak, és én sem vagyok mindig verhetetlen, de lehetőségeinkhez képest annyi versenyen indulok el, amennyin csak lehetséges.
- Miben kell játékodnak még javulnia?
- Úgy gondolom, hogy ezt igazán az edzőm tudná megmondani, de van mit javítani az adogatások fogadásán és természetesen az adogatásaimon is. A jó adogatás és fogadás nélkül az asztaliteniszben senki sem válhat jó játékossá, ha ez megy, akkor szerintem, már a nagy része megvan a dolognak, de persze nem csak ezen múlik egy-egy győzelem.
- Manapság mennyire népszerű sport, ahogy nálunk nevezik a pingpong?
- Nem nagyon. Nincsenek sztárok, akikre fel lehetne nézni. Sztárok nélkül, pedig egy sportág, mint az asztalitenisz is, nem lehet népszerű. Sajnos vannak mérkőzések, ahol szinte csak néhány néző tekinti meg, s azok is többnyire a játékosok hozzátartozói.
- Milyen álmodat szeretnéd, ha megvalósulhatna?
- Valójában nekem már így is egy nagy álmom valósult meg, azzal, hogy országos bajnok lettem, és a korábbi sikereimet is ehhez mérem. És nagyon szeretnénk, ha találnánk támogatókat, akik legalább az utaztatásunkat meg tudná oldani, de sajnos egyelőre ez lehetetlennek látszik, mivel az asztalitenisz nem olyan közkedvelt sportág, mint a futball, de azon vagyunk, hogy ez az álom egyszer valósággá váljon.

Kívánjuk e fiataloknak, hogy amit terveztek és megálmodtak, az egyszer valóra váljon, és közös összefogással talán tehetnénk valamit ezért a sportért. Ne hagyjuk, elveszi a tehetségeket, csak azért, mert ők nem a futballt választották. Ha mással nem tudjuk őket támogatni, akkor tegyünk meg annyit értük, hogy szurkolunk nekik a lelátón egy-egy mérkőzésen.







Lackó Tünde
2007.10.11.